A belső udvaros, kétemeletes, klasszicista épületet Kimnach Lajos építőmester építette saját magának 1835-ben az addig üres, erődítési területen lévő telken. Az épületet az örökösök 1855-ben eladták a Kincstárnak. 1876-ban Ámon József tervei alapján átalakították és kibővítették az államigazgatás és a hadsereg nyomtatványait, illetve értékcikkeket előállító Magyar Királyi Állami Nyomda számára, amely 117 évig, 1993-ig működött itt.
Az épületegyüttest a nyomda kiköltözése után a Budavári Önkormányzat vásárolta meg városháza céljából. Az átalakítás, illetve helyreállítás az Országos Műemléki Hivatal előírásai szerint történt. Az ipari célú toldalékokat visszabontották, az udvart üvegtetővel fedték be. A földszinti részeken helyreállították az eredeti festéseket, s az épületet műalkotásokkal díszítették.
Kapualjában a pestisjárvány borzalmait ábrázoló féldombormű, a Szentháromság-emlékmű egyik eredeti darabja látható. Az aula négy, erényeket ábrázoló neoklasszicista szobra Bauer Mihály és Uhrl Ferenc alkotásai, melyek a régi pesti Városházát díszítették egykor. Az aula két oldalfalán egy-egy nagy méretű képet helyeztek el: Iványi Grünwald Béla (1867–1940) Budavár alapítójának állít emléket a „IV. Béla hazatér” című alkotásával, Vágó Pál (1853–1928) pedig az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc előtt tiszteleg „Budavár bevétele 1849. május 21.” című képével.