1/1
Tartalom

    Adatok és leírás

    A korábban Országútnak, majd Mehmed szultán útnak is nevezett Múzeum körúton álló ház nagy történelmi túlélő: ma egyszerre visel neoreneszánsz jegyeket és a Kádár-kor nyomait, és megőrizte mind a neobarokk stílus, mind a szocialista társadalom miliőjét. A házban lakott többek között Péchy Tamás, a Képviselőház elnöke (1880–1893) és Pásztor (Pikler) Árpád író és műfordító (1877–1940). A nagy Pásztort Molnár Ferenc róla mintázta a Pál utcai fiúk című regényében.

    Az épület

    Az egykori középkori városfal mentén futó út az 1800-as évek első felében még távol állt a mai belvárosi pozíciójától. Az akkor még Országútnak nevezett környék benépesülését a Magyar Nemzeti Múzeum mai épületének megépülése (1837–1846) hozta magával.  1874-ben végül a nevét is erről az intézményről kapta s viseli a mai napig a későbbi Kiskörútnak az Astoria és Kálvin tér között futó szakasza. Ez alól csak egy egészen rövid időszak (1915–1918) volt kivétel, amikor Mehmed szultán útként jegyezték.[1]

    A Múzeum körút 27. számú telek a Múzeumkert Bródy Sándor utcai sarkával szemközt helyezkedik el. A telken 1785-ben oldalhatáron álló ház állt, egy 1867-72 közötti állapotot rögzítő térképen körülépített udvaros ház látható. Levéltári iratok alapján Deutsch Sámuel építtető 1871-ben földszintes házra történő három emelet ráépítésére kért engedélyt,[2] majd 1872-ben háromemeletes bérház építésére.[3] Mivel az eredeti tervek nem lelhetők fel, nem lehet tudni, hogy végül a földszintes épületet megtartva vagy azt elbontva épült fel a bérház.

    A zártsorú beépítésben álló, körülépített udvaros ház utcai és két oldalsó szárnya ma ötemeletes, s bár az 1928-as emeletráépítés homlokzatkialakítása követte a meglévő struktúrát, mégis finoman elkülönül a felső két szint. A földszinti, lábazati szinten üzletportálok nyílnak, a bejárat melletti falszakaszokat mozaikburkolat borítja, a felsőbb szintek azonban közel eredeti állapotot tükröznek. Az egyenes záródású nyílások kőkeretezésűek, az első emeleten baluszteres erkélysor fut végig előttük, a harmadik emeleten könyöklőpárkány. A harmadik emelet fölött megjelenik az egykori főpárkány tagozata. E fölött, a negyedik emeleten szintén könyöklőpárkány fut az ablaksor alatt, az ötödik emelet fölött kőkonzolos, nagy kiülésű koronázópárkány zárja a homlokzatot. A negyedik emeleti ablakokat korábban szemmel láthatóan timpanonos szemöldökpárkány egészítette ki, ezeket mára eltávolították. A földszintet kivéve a teljes homlokzati felületet kőkvádert imitáló vakolatminta díszíti. A héttengelyes homlokzat középső tengelyébe esik a mára kissé hangsúlytalanná vált bejárat, ugyanakkor az első emeleten kőkonzolos, kovácsoltvas mellvédes erkély hangsúlyozza a középső mezőt

    A házban eredetileg szintenként két, igen nagyvonalúan, külön cselédbejáróval kialakított lakás lehetett (az átalakítási tervekből következtetve), a későbbi lakásfelosztások során ezeket sorra megfelezték. Az utólag épült két szint eleve több lakással számolt. Az épület külső szemlélő számára rejtett különlegessége a háromemeletesnek meghagyott hátsó udvari szárny tetején kialakult tetőterasz, mely a Duna irányába enged kilátást a háztetők rengetegére és az egyetemi templom barokk tornyaira.

     

    Az építész és a tulajdonosok

    A háromemeletes épületet Buzzi Bódog (1829–1875) itáliai származású építőmester építette. Buzzi Bódog sokoldalú mester volt, nemcsak lakó- és középületekkel foglalkozott, de vasút-, út- és magasépítési munkák is kapcsolódnak a nevéhez. Nagy teherbírását jellemzi, hogy a városegyesítés évében közel negyven épület kapcsán merül fel a neve. Ekkoriban (1869-től) Kéler Napóleon építésszel dolgozott együtt, hivatalosan 1871-ben társultak. Fontosabb közös munkáik a Posta és Távírda Igazgatóság épülete, az Alföld-fiumei vasút igazgatósági épülete, az Erdélyi vasút igazgatósági épülete, valamint az Ördög-árok beboltozása. Buzzi vezette az egykori, Rákóczi úti Népszínház (később Nemzeti Színház, 1965-ben lebontva) és a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga építkezésének kivitelezését is. Az 1928-as bővítésre két tervváltozat is készült, az elsőt Biró László építőmester, a másodikat Halász András okleveles főmérnök jegyezte.

    A már említett Deutsch Sámuel két ütemben vásárolta meg az ingatlant: 1871-ben a 9/12-ed tulajdonjogot szerezte meg, majd 1872-ben a maradék 3/12-edet. A megépült bérház sűrűn és jól nyomon követhetően váltotta tulajdonosait. Deutsch 1879-ben már túl is adott rajta: Kohn Therézia (szül. Schossberger) vásárolta meg, majd tőle örökölte 1897-ben özv. Freund Nándorné (szül. Kohn Róza). 1917-ben özv. Freund Nándornétól öröklődött tovább Pikler Henkrikné (szül. Freund Edith dr.) és Pásztor Árpádné (szül. Freund Mária dr.) részére.[4] Az 1940-es években a Magyar Vasút Forgalmi Rt. tulajdonában volt, majd a cégtől 1965-ben a főváros vette át az épületet.[5]

    Pásztorné Freund Mária a Nyugat tartalomjegyzékében

     

    Számos Deutsch Sámuel működött ekkoriban Pesten és országszerte, közülük legnagyobb valószínűséggel a Rumbach Sebestyén utcában épülő zsinagóga Építő Bizottmányának „kultuszelőljáró” elnökével lehet azonos a Múzeum körúti ház építtetője – a zsinagógaépítés kapcsán már ismeretségben lévén az azt kivitelező Buzzi Bódoggal.[6] A sorban következő Kohn Teréziáról és Freund Nándornéról kevesebbet tudunk, utóbbi lányainak, Freund Editnek és Máriának neve inkább felbukkan az 1910-es évektől. Mindketten rendszeresen publikáltak művészeti, művészettörténeti témájú tanulmányokat, Freund Mária írásai több alkalommal a Nyugatban is megjelentek. A két Freund-lány egy testvérpárhoz ment feleségül: Edit Pikler Henrik gépészmérnökhöz, Mária Pásztor Árpád újságíró, riporter, műfordítóhoz (nevét 1912-ben változtatta meg). Pásztor a Pesti Napló, a Magyarország, a Budapesti Napló és Az Est munkatársa volt, több verseskötete, regénye és útleírása jelent meg.[7] A hagyomány szerint barátja, Molnár Ferenc a Pál utcai fiúk című regényében az egyik Pásztor-fiút róla mintázta.

     

    Lakók és üzletek

    A korabeli lakcímjegyzékek tanúsága szerint egyik háztulajdonos sem élt a Múzeum körúti házban. Laktak azonban itt szép számban országgyűlési képviselők, magánzónők, hivatali tisztviselők, mérnökök és orvosok, ügynökök és kereskedők. Az Alsó- és Felsőház itt élő képviselői a teljesség igénye nélkül: az 1800-as évek végén Péchy Gábor és Péchy Tamás, Bernát Béla, Takácsi Sándor, és az 1882-83-as ülésszak idején Széll Kálmán későbbi miniszterelnök neve is felbukkan; az 1900-as évek elején dr. Ragályi Lajos és dr. Reich Aladár; az 1910-20-as években dr. Baross János, az 1930-as években Bodó János. Bár a neve nem szerepel a lakcímjegyzékben, azonban a Kossuth Ferenc – Kossuth Lajos idősebbik fia  – által vezetett Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt székhelye a Múzeum körút 27. szám alatt volt. Hozzá kapcsolódik az az egészen bizarr hír, hogy 1914. májusi halála után újsághirdetés jelent meg az alábbi szöveggel: „Kossuth temetése alkalmára a múzeummal szemben erkélyek és ablakok kiadók”.

    Kossuth temetésére ablakok kiadók (1914)

     

    Az egyik, a házban rendelőt fenntartó orvos, Dr. Batizfaly István az 1920-as években többek között azzal hirdette magát, hogy a „szegénysorsúak” számára ingyen kezelést biztosít.[10] Egy másik lakó, Dr. Székácsné Molnár Alice (férje szemorvos) európai és amerikai hírű hegedűművészként vállalt oktatást egyénileg és kamarazenei csoportok számára is.[11] Érdekes módon egészen hosszú ideig fontos lakói voltak a háznak sajt- és vajkereskedők: 1880–1894 között Diamantstein Ármin, majd 1905-ig Tömöri Samu képviselte a szakmát. Tanítók is működtek az épületben: az 1880-as években Bartalus István zenetanár, a Kisfaludy-társaság tagja, valamint Zirzen Janka, az Erzsébet nőiskola nyugalmazott igazgatója, akiről még Krúdy is megemlékezett a Szent Terézia utcái című cikksorozatában.[12] A tanítók közé sorolhatjuk még Müller Lajos tánc- és illemtanárt, aki 1885-ben azzal hirdette tanfolyamát, hogy magát „Valéria királykisasszonyt” (azaz Mária Valéria főhercegnőt) is tanította,[13] valamint Horváth Lajost, aki magyar és olasz iskola szerint vívásra oktatta az érdeklődőket.[14] Említést érdemel még a ház 1800-as évek végi házmestere, jobban mondva a felesége, Bent Györgyné, akit olyan súlyos baleset ért, hogy a napilapok is beszámoltak róla: ugyanis sepregetés közben beszakadt alatta a pince felülvilágítója.[15]

    A kezdetektől jelen voltak a vállalkozások is a házban. Jellemzően egy-egy üzlettípus évtizedekig működött különböző üzemeltetőkkel. Volt itt többek között cipő- és virágárus, bútorüzlet, vendéglő és könyvesbolt. Cipőáru-üzletet vezetett Agulár Dávid 1904-től, majd 1910-től Hölzel Gyula Teddy Shoe Company néven.

    Agulár Dávid cipőüzlete hirdetmény-kivágat (1904)
    Teddy Shoe Company hirdetmény-kivágat (1910)

     

    1922-ben érkezett Löwy Mór, aki a korábbiakkal ellentétben nem üzlete reklámozásával, hanem pereskedésig fajuló nemzetiségi ellentétekre rávilágító esetével került a lapokba: történt ugyanis, hogy a cipőgyárosnál alkalmazott német nevelőnő orvoshoz ment, azonban a doktor nem volt hajlandó kezelni, mert a lány nem beszélt magyarul. Ezt követően az Egyenlőség című lapban egészen a személyeskedésig fajuló levélváltás jelent meg „Egy antiszemita orvosprofesszor levelezése” címen.[16] Az 1800-as évek utolsó évtizedeiben Váry Ágoston asztalos, kárpitos és bútorkereskedő hirdette gazdagon felszerelt bútorraktárát a házban, ami feltehetően inkább bemutatóterem lehetett az őt követő Bodonyi testvérek hirdetései alapján. Az 1907-ben alapított cég idővel már három emeleten, több mint harminc mintaszobával várta a vásárlóit[17] – az ekkor még háromemeletes Múzeum körúti házban.

    Bodonyi testvérek hirdetménye – kivágat (1907)

     

    A könyvkereskedők sorában özvegy Weiszbergerné Uránia nevű könyvkereskedése és antikváriuma volt az első a századforduló környékén, őt követte Révai Leó, az 1910-es években Ruzitska Ármin, majd az évtized végén Bródy József, akinél „minden könyvet” meg lehetett kapni egy korabeli hirdetés szerint. A Bródy-könyvkereskedés neve egyébként megtévesztő, tekintve, hogy az épületünk a Bródy Sándor utcával szemközt áll, és egy 1935-ben megjelent cikk Bródy Sándor könyvesboltját említi (az anekdota azt meséli el, hogy hogyan jutott egy Bródy Sándor tulajdonában lévő, Ady által dedikált kötet egy vakmerő pincéren keresztül a cikk szerzőjének tulajdonába),[18] azonban a források egybehangzóan Bródy József könyvkereskedőt és -kiadót említik a bolt tulajdonosaként, aki feltehetően testvéri vagy unokatestvéri viszonyban állt az íróval.

    Bródy József hirdetmény-kivágat (1919)

     

    Ma a földszinti üzlethelyiségekben két antikvárium, egy ingatlanközvetítő iroda és egy borbár működik.

    Az 1928-as emeletráépítést követően panzió is nyílt az épületben, melyben a hirdetések szerint akár egy éjszakára is lehetett szobát foglalni – így ideális volt átutazóknak. Talán nem is lenne jelentősége ennek a panziónak, ha az üzletvezető nem keveredett volna zsarolási ügybe a Múzeum körút 41. alatt működő szállásadóval. 1930-ban ugyanis a rendőrség erkölcsrendészeti osztályára névtelen levelek kezdtek érkezni, melyek arról számoltak be, hogy a 41. szám alatti panzióban könnyű erkölcsű hölgyek és urak adnak egymásnak találkát, emiatt rendszeressé váltak a razziák. A levélíró szerint Nagy Gergely, a 27. számú házban működő panzió ügyvezetője segíteni akart a konkurens szálláshely vezetőjén, és felajánlotta neki, hogy bizonyos pénzösszeg fejében elintézi, hogy a razziák elmaradjanak. Sebestyén Istvánné a zsarolót feljelentette (majd később ő maga zsarolta meg a 27. szám alatt működő panzió tulajdonosát, Krausz Lajosnét, Nagy Gergely menyasszonyát, hogy visszavonná a feljelentést egy komolyabb pénzösszeg fejében).[19] Végül Nagy Gergelyt hat hónapra ítélték zsarolásért, a névtelen levelek küldőjének kilétére pedig nem derült fény.[20]

    A bevezetőben felmerült kérdésre – tudniillik, hogy az építkezéskor megtartották-e a telken álló földszintes épületet –, talán részben választ adnak a világháború pusztításai után előkerült történeti emlékek. 1945-ben találat érte a Múzeum körút 27. mögötti, Magyar utca 36. számú házat, s ekkor került napvilágra a Múzeum körúti ház tűzfalába beépült, 27 méter hosszú, középkori városfalszakasz. Ez alapján feltételezhető, hogy a korábbi épületnek minimum ez a tűzfala megmaradt, így bármi lett is a sorsa a földszintes háznak, sokkal hosszabb távú történelmi folytonosságról beszélhetünk. A fellelt középkori városfalnak egy hatméteres szakasza helyreállítva ma is látható az 1990-es évek elején épült Magyar utca 36. számú ház délkeleti lépcsőházában.[21]

     

    [1]     „Múzeum körút” szócikk. Budapest A-Z. Szerk. Ráday Mihály (szerk.): Budapest A-Z. Budapest, 2013. p. 425.

    [2]     Budapest Főváros Levéltára. Pest szabad királyi város tervei (1786-1873). HU BFL – XV.17.b.312 – 3338/1871

    [3]     Budapest Főváros Levéltára. Pest szabad királyi város tervei (1786-1873). HU BFL – XV.17.b.312 – 774/1872

    [4]     Budapest Főváros Levéltára. Telekkönyvi betétek. HU BFL – XV.37.c. – 412 – 24124

    [5]     Magyar Nemzet, 1965. szeptember 26. p. 14.

    [6]     Sisa József: A Rumbach utcai zsinagóga, Otto Wagner ifjú kori alkotása.Ars Hungarica 1982. 10. évf. 1. sz. pp. 43–49.

    [7]     „Pásztor Árpád” szócikk. Kenyeres Ágnes (főszerk.): Magyar életrajzi lexikon A-Z. Javított, átdolgozott kiadás. Arcanum Digitális Tudománytár

    [8]     Emőd Teréz: Játék- és térvesztés – A Pál utcai fiúk aktualitása. Könyv és Nevelés, 2010. 1. sz.

    [9]     Az Est, 1914. május 28. p. 7.

    [10]    Harangszó, 1929. június 23. p. 206.

    [11]    Esti Kurír, 1935. szeptember 15. p. 8.

    [12]    Krúdy Gyula: Szent Terézia utcái. Magyar Helikon, Budapest, 1978. p. 68.

    [13]    Budapest Hírlap, 1885. október 11. p. 6.

    [14]    Üstökös, 1895. szeptember 29. p. 473.

    [15]    Nemzet, 1889. július 22.

    [16]    Egy antiszemita orvosprofesszor levelezése. Egyenlőség, 1924. december 6. p. 3.

    [17]    Pesti Hírlap, 1911. december 24. p. 11.

    [18]    Viplak Vince: Egy Ady-könyv útja Budapesttől Gútáig – Egyúttal visszaemlékezés Bródy Sándorra is. Komáromi Lapok, 1935. március 23. p. 5.

    [19]    Egy előkelő Múzeum-körúti panzió üzletvezetőjének zsarolási bűnügye. Magyar Országos Tudósító, 1930. január 14. pp. 203–204.

    [20]    Börtönre ítélték egy penzió üzletvezetőjét, mert zsarolni akart. 8 órai újság, 1931. április 17. p. 4.

    [21]    Irásné Melis Katalin: Történeti, régészeti adatok a pesti középkori városfal kutatásához – I-II. In: Tanulmányok Budapest múltjából 42. (2017) p. 270.

    Tudsz valamit erről a házról? Oszd meg velünk a budapest100@kek.org.hu email címen!

    Források

    1. „Múzeum körút” szócikk. Budapest A-Z. Szerk. Ráday Mihály (szerk.): Budapest A-Z. Budapest, 2013. p. 425.
    2. Budapest Főváros Levéltára. Pest szabad királyi város tervei (1786-1873). HU BFL - XV.17.b.312 - 3338/1871
    3. Budapest Főváros Levéltára. Pest szabad királyi város tervei (1786-1873). HU BFL - XV.17.b.312 - 774/1872
    4. Budapest Főváros Levéltára. Telekkönyvi betétek. HU BFL – XV.37.c. - 412 - 24124
    5. Magyar Nemzet, 1965. szeptember 26. p. 14.
    6. Sisa József: A Rumbach utcai zsinagóga, Otto Wagner ifjú kori alkotása.Ars Hungarica 1982. 10. évf. 1. sz. pp. 43–49.
    7. Pásztor Árpád szócikk. Kenyeres Ágnes (főszerk.): Magyar életrajzi lexikon A-Z. Javított, átdolgozott kiadás. Arcanum Digitális Tudománytár
    8. Emőd Teréz: Játék- és térvesztés – A Pál utcai fiúk aktualitása. Könyv és Nevelés, 2010. 1. sz.
    9. Az Est, 1914. május 28. p. 7.
    10. Harangszó, 1929. június 23. p. 206.
    11. Esti Kurír, 1935. szeptember 15. p. 8.
    12. Krúdy Gyula: Szent Terézia utcái. Magyar Helikon, Budapest, 1978. p. 68.
    13. Budapest Hírlap, 1885. október 11. p. 6.
    14. Üstökös, 1895. szeptember 29. p. 473.
    15. Nemzet, 1889. július 22.
    16. Egy antiszemita orvosprofesszor levelezése. Egyenlőség, 1924. december 6. p. 3.
    17. Pesti Hírlap, 1911. december 24. p. 11.
    18. Viplak Vince: Egy Ady-könyv útja Budapesttől Gútáig – Egyúttal visszaemlékezés Bródy Sándorra is. Komáromi Lapok, 1935. március 23. p. 5.
    19. Egy előkelő Múzeum-körúti panzió üzletvezetőjének zsarolási bűnügye. Magyar Országos Tudósító, 1930. január 14. pp. 203–204.
    20. Börtönre ítélték egy penzió üzletvezetőjét, mert zsarolni akart. 8 órai újság, 1931. április 17. p. 4.
    21. Irásné Melis Katalin: Történeti, régészeti adatok a pesti középkori városfal kutatásához – I-II. In: Tanulmányok Budapest múltjából 42. (2017) p. 270.

    Házak a közelben