Szent László tér 34. Kroó György Zene- és Képzőművészeti Iskola Kőbányai Alapfokú Művészetoktatási Intézmény

Kőbánya első oktatási intézménynek épült népiskoláját a magyar romantikus építészet legnagyobb alakja, Feszl Frigyes tervezte. Ligeti iskola néven 1875-ben nyitotta meg kapuit négy tanteremmel. A növekvő lakosságszám okán többször bővítették. 2007-től Kőbánya művészeti iskolájának ad otthont. A historizáló épület zenetermeiben megperdülnek a dobok, megszólalnak zenekarok, titokzatos tárgyak kerülnek elő a hangszerjavító műhelyből, a folyosók faláról fantáziadús rajzok és festmények néznek le ránk.

Kőbánya a városegyesítés idején

Templom, plébánia, elöljáróság, iskola: a városrészek központjában hagyományosan ezeket az épületeket találjuk. Kőbánya mai városközpontjában, a Szent László téren, a hajdani Ligettelek szélén elsőként 1873-74-ben az iskola épült meg, ezt követte a mai városháza (1894–96) és végül a plébániatemplom, amelyet 1899-ben szenteltek fel. Ekkor Kőbánya már nem a Józsefvároshoz tartozott, az 1873-as városegyesítéskor Budapest X. kerületeként önállósult.

Pesten a kiegyezés idején 17 iskola működött, ebből csak egyetlen Kőbányán, az óhegyi, az is egy bérházban. Az 1868-as Eötvös József-féle népiskolai törvény országszerte előírta a megfelelő iskolaépületek biztosítását. Budapesten az iskolaépítési program sikeres végrehajtása elsősorban Békey Imre (1832–1889) székesfővárosi tanácsnok munkásságát dicséri.^[1]

1872-ben Kőbányán is megalakult az iskolaszék és a szétszórtan elhelyezkedő település részére öt iskolát tartott szükségesnek. Ebből Békey Feszl Frigyessel elkészíttette az óhegyi és a ligeti iskolák tervét, de végül csak az újonnan parcellázott Ligettelken épült meg az iskola, az is az iskolaszék által megkívánt nyolc tanterem helyett csak néggyel.^[2]

Ahogy azt Komárik Dénes, Feszl Frigyes életművének legavatottabb kutatója megfogalmazta: ”A szabadon álló Kőbánya-ligeti elemi népiskola egyemeletes épületét szerény méretének megfelelő egyszerű historizáló architektúrával oldotta meg Feszl”.^[3] Az épület homlokzatát eredetileg az 1905 előtti fényképen és a terveken is látható „Községi Elemi Nép-iskola” feliratú párkányzat és a főváros címere díszítette. Ez valószínűleg a II. világháború során pusztult el.

Feszl Frigyes és Kőbánya

Feszl Frigyes (1821–1884) a magyar romantikus építészet legnagyobb alakja, a pesti Vigadó tervezője az 1850-es évektől egyre többet tartózkodott Kőbányán, gyakorlatilag helyi lakossá vált. Kötődését az a családi örökség alapozta meg, amelynek révén 1860-ban egy kőfejtő és egy téglagyár került a birtokába.^[4]

Kőbányai kapcsolatainak köszönhetően számos épületet tervezett a helybélieknek. A levéltárakból és hagyatékából lakó- és gazdasági épületek, fogadó (1870–1880), iskola, a Dreher sörgyár részére nagy istállóépület (1874), saját használatra műteremlakás (1883 körül), valamint a római katolikus plébániatemplom tervei kerültek elő, nem beszélve a Kőbányát és környékét ábrázoló grafikák soráról.^[5]

Az iskolaépítési program keretében Feszl öt elemi népiskola és egy polgári iskola terveit készítette el a főváros számára és volt, ahol a művezetést is rábízták. A városi iskolaépítések vezetésére és felügyeletére kiküldött bizottmány 1873. október 3-i ülésének jegyzőkönyve szerint a Kőbánya-ligeti iskola művezetését egyebek mellett azzal az indokkal bízta Feszlre, hogy „nevezett építész úr majdnem állandóan Kőbányán lakik.” További nyomatékot adott a megbízásnak, hogy Feszl bátyja a főváros tanácsosa volt, és Békey Imre, a minisztérium tanügyi bizottságának tanácsnoka Feszl mostohalányát, Zitterbarth Lujzát vette feleségül. Így aztán a Kőbánya-ligeti elemi népiskola esetében Budapest főváros törvényhatósági bizottsága 1873. december 17-én tartott közgyűlése a következőképpen határozott: „a szóban levő művezetéssel Feszl Frigyes és László építészek az építkezés összes költségei után esedékes három és fél % jutalmi díjjal megbízatnak.” A teljes összeg 30.987 forintot tett ki.^[6] Ez ma kb. 155 millió forintnak felelne meg.^[7] A tervlapok tanúsága szerint is a kőbányai ligeti népiskola tervezésén Feszl Frigyes az unokaöccsével, Feszl Lászlóval közösen dolgozott.

Az iskolaépület története

A Ligeti elemi népiskola első ötven évéről meglehetősen pontosak az ismereteink, mivel Dausz Gyula (1886–1960) tanító, 1926-tól 1933-ig az iskola igazgatója^[8] az Ötven év (1875–1925): A X. ker. Szent László-téri elemi iskola története című, 1925-ben publikált munkájában ezt részletesen megírta.

Az iskola építkezése 1874-ben fejeződött be és az első tanév 1875-ben úgy indult, hogy az első és a második elemi vegyesen működött két tanteremben. A harmadik-negyedik-ötödik egyesített fiúosztály a harmadik, míg a harmadik-negyedik-ötödik egyesített leányosztály a negyedik tanteremben volt elhelyezve. Egy osztályba 60-70 tanuló járt.

A kőbányai iskolaszék már 1876-ban javasolta az iskola bővítését, de erre csak 1878-ban került sor, a Bánya utcai oldalon, ahol a földszinten és az emeleten egy-egy tanteremmel bővítették ki az iskolát. Az építkezést Kappéter Adolf építőmester vezette.

1881-ben az iskola kútjának szennyezett vize miatt a gyerekek megbetegedtek, ekkor került sor a vezetékes ivóvíz kiépítésére.

Kőbánya intenzív iparosodása együtt járt a lakosság számának folyamatos növekedésével, ezért is írhatta Dausz Gyula a Kőbánya múltja és jelene című, 1913-ban megjelent könyvében, hogy „az iskolák szűk volta elleni küzdelem vörös vonalként húzódik végig az iskolaszék egész működésén”.

Az iskola következő bővítése 1887 nyarán indult el 29.344 Ft költség-előirányzattal,^[9] amelynek eredményeképpen 4 tanterem, 1 tornaterem és igazgatói lakás készült el. De az iskola hamarosan újra szűknek bizonyult, az 1890-es évben például a II. fiúosztályba 100, a II. lányosztályba 84 tanuló iratkozott be,^[10] ezért a kőbányai iskolaszék újabb beadvánnyal fordult a Főváros Tanácsához az iskola bővítése ügyében. Ugyanekkor Budapest Főváros Törvényhatósági Bizottsága a Ligeti-iskolában két osztállyal (V. és VI.) polgári leányiskola indítását határozta el.^[11] A fokozódó zsúfoltság miatt az iskolaszék újabb előterjesztésének eredményeképpen a Főváros 30.000 forintos költségvetéssel jóváhagyta az iskola bővítését.^[12] Az építkezés Schwendtner József és Hofbauer János építészek tervei alapján Lemberger Samu építőmester kivitelezésében 1892 augusztusára készült el. Így ebben a tanévben a földszinten 3 tanteremmel és egy igazgatói irodával, az emeleten pedig 4 tanteremmel kibővítve kezdődhetett el a tanítás, vagyis az iskola ekkor már 17 tanteremmel működött.^[13]

Az épület oldalhomlokzatának 14 tengelyes kialakítása ekkor jött létre. Ezt az állapotot mutatja az iskolát ábrázoló egykorú képeslap,^[14] amely 1892 és 1905 között készülhetett.

A Főváros 1926-ban az iskola kétemeletesre bővítésének terveit ugyan elkészíttette Kommer József építésszel (1862–1945), de a kivitelezésére nem került sor.^[15]

Kisebb átalakításokat és renoválást később is végrehajtottak (1923/24, 1941/42), de az iskola jelenlegi állapota, a modern résszel való kibővítés 1979-re készült el a BUVÁTI építésze, Zs. Péterfay Ilona tervei alapján. A kivitelező az ÉKV és a Magyar Néphadsereg 1200/4 sz. katonái voltak Badenszky Károly építésvezetésével, ahogy ezt az iskola lépcsőházában elhelyezett emléktábla is mutatja.

1895-ben az iskola neve Ligeti iskoláról Bánya téri iskolára változott, majd a Szent László plébániatemplom felépítésével és a tér átnevezésével az iskola is a Szent László-téri elemi iskola nevet vette fel. 1953-tól a Pataky István tér 34., majd 1991-től újra a Szent László tér 34. cím alatt működött az intézmény.^[16]

Az iskola intézménytörténete

Az iskolában nemcsak fiú és lány elemi, de 1891-től 1910-ig – a Szent László tér 1. számú iskolaépület (Halom utcai iskola) elkészültéig – leány polgári is működött. 1911-ben megtörtént a fiúk és a lányok szétválasztása, a lány elemi is átkerült az új iskolaépületbe. Egy évre rá az új iskola már szűknek bizonyult és a lány elemi visszaköltözött a 34-es szám alá, de immáron külön igazgatás alatt.^[17]

1913-ban Kőbányán megnyílt a polgári fiúiskola a közeli Liget utcai barakkiskolában, de a szűkösség miatt 1916-tól már egy osztály átjárt tanulni a Szent László térre.^[18] „Majd a Szent László-téri elemi fiúiskola telkén tornaterem építése vált szükségessé, végül a fentebb említett iskola termeiből is apránként hetet kellett (…) lefoglalni.”^[19] A Liget utca 19. alatti polgári fiúiskolát 1948-ban szüntették meg és a tanulókat a Szent László tér 34. alatti iskolába irányították át.

1883-ban ismétlő ipariskolaként indult, majd 1886-tól alsófokú ipariskola, később, 1947-ig községi iparos tanonciskola szintén működött az épületben lakatos, géplakatos és kovács szakiránnyal, amely esetenként kibővült faiparral és másokkal is. Öt tantermet vettek igénybe délutánonként. A tanulók életkora 13 és 18 év között mozgott. Mivel az iskolának nem volt tanműhelye, szakismereteik bővítésére a kerületi iparvállalatoknál került sor (LAMPART, Drasche téglagyár, Magyar Vegyipari Gépgyár, Sorg építőtelep, Szent István-tápszerművek).^[20] 1948-ban a tanonciskola elköltözött, a polgári fiúiskola üresen maradt Liget utcai épületét kapta meg.^[21]

A Szent László-téri elemi iskola 50 éves fennállásának évfordulójára rendezett ünnepségről a Szózat című folyóirat 1925-ben így emlékezett meg:^[22]

Hogy hogyan vészelték át az iskolák a II. világháborús éveket, abba a Liget utcai polgári fiúiskola 1943-44-es évkönyve ad betekintést. A tanév a háborús események miatt csak november 3-án kezdődött és a következő év március 31-ig tartott. A tanárok felsőbb intézkedésre megrövidített óravázlatokkal és tanmenetekkel dolgoztak. A légiveszély miatt többször kellett az elemi iskola épületében lévő tanulókat hazaengedni. Az évkönyv felsorolja azokat a tanárokat, akiket katonai szolgálatuk miatt helyettesíteni kellett és megemlékezik azokról a volt diákokról is, akik hősi halált haltak.

A szovjet csapatok Kőbánya nagy részét 1945. január elején foglalták el, január 14-én megalakult a X. kerületi Magyar Nemzeti Bizottság. „A legelső és legfontosabb feladatok közé a gyógyszer-, élelmiszer-, és tüzelőanyag-ellátás tartozott, de már a január 16-i ülésen részt vett Józsy Ferenc, a Szent László gimnázium igazgatója, aki azt a feladatot kapta, hogy a X. kerület közoktatását szervezze újjá”.^[23]

A Szent László-téri iskolában február 26-án kezdődött meg a tanítás.^[24] Boczkó Lajos, az akkori iskolaigazgató visszaemlékezéseiből tudjuk a következőket: „Ablak nem volt, mi deszkáztuk be az épületet. Téli kabátban ültek a gyerekek a padokban. De azért szívesen jártak be. A tanszemélyzet szovjet igazolványt és fehér karszalagot kapott, hogy ne vigyék őket közmunkára.”^[25] A március 15-i helyzetjelentés szerint az iskolában 4 használható és 12 helyrehozható tanterem volt.^[26]

Budapest Főváros 1946. október 30-i 553-as közgyűlési határozata szerint az iskola 30.000 Ft-ot kapott a helyreállításra, de a fontossági sorrend vége felé szerepelt. Az akkori helyzetet jól jellemzi, hogy a polgári iskolás és a gimnazista fiúknak iskolaidőben romeltakarításban kellett részt venni.^[27]

A Szent László tér 1-es iskola és a Szent László Gimnázium évkönyveiből azt is tudjuk, hogy még 1947-ben is január 3. és február 26. között szénhiány miatt szünetelt az oktatás. 1948-ra a helyzet konszolidálódott, a Szent László tér 34-es iskolából általános fiúiskola lett, a Liget utcai polgári fiúiskola tanulóit átvették és a tanonciskola átköltözött a barakk-iskolába.

A hatvanas évek elejétől a fiúiskolában a koedukáció révén megjelentek a lányok. 1975-ben, a centenáriumi évében 410 gyerek járt az iskolába, már szaktantermi oktatás folyt és ekkor tértek át az egy műszakos oktatásra is.^[28]

2003-ban döntött úgy a Kőbányai önkormányzat, hogy a gyermeklétszám csökkenése miatt a két Szent László téri iskolát összevonja. Így aztán a Szent László tér 34. szám alatti iskola a következő években kimenő rendszerben megszűnt és a tér másik oldalán az 1-es szám alatti Szent László Általános Iskola fogadja a körzetből a gyerekeket.^[29] Az iskolabúcsúztatóra 2007. június 21-én került sor.^[30]

Ezzel párhuzamosan az Önkormányzat arról is határozott, hogy a Szent László tér 34. szám alatti felszabaduló épületbe a Kőbányai Zeneiskola költözik a Füzér utca 32.-ből. 2010-ben igazgatói kezdeményezésre a Kőbányai Önkormányzat döntött a zeneiskola bővítéséről, művészeti iskolává alakításáról. Ennek kapcsán 13 új hangszer jelent meg a tanszaki kínálatában, olyan különlegességekkel, mint pl. a csembaló, tárogató, tambura; a növendéklétszám pedig három év alatt 45 százalékkal megemelkedett. A hagyományos, klasszikus zenei tanszakok mellett megjelent a népzene, ill. új művészeti ágként a képzőművészet, rajz és festészet szakiránnyal. Az intézmény 2011-ben felvette a 20. századi modern magyar zenetudomány és zenekritika meghatározó alakja, a Zeneakadémia tanszékvezető professzora, Kroó György zenetörténész nevét. A Budapest Márka-díjas, Kiváló Akkreditált Tehetségpontként működő Kőbányai Alapfokú Művészeti Iskola jelenleg közel 1050 növendéke elhivatott művésztanárok irányításával tanul zenét, rajzot és festészetet a Szent László tér 34. szám alatti központi épületében és kilenc kőbányai kihelyezett tagozaton.

^[1] Fabó Beáta: Iskolaépítés a fővárosban, In: Tanulmányok Budapest Múltjából 27. (1998) pp. 61–76.

^[2] Budapest Főváros Levéltára, Közületi tervtár (1873-1965) HU BFL XV. 17. d. 328 Ligeti elemi iskola 41/34

^[3] Komárik Dénes: Feszl Frigyes. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993. p. 94.

^[4] Komárik Dénes: Feszl Frigyes. Budapest, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1993. p. 11.

^[5] Komárik Dénes: Feszl Frigyes 1821–1884. Kiállítás a Budapesti Történeti Múzeumban, Katalógus. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1984.

^[6] Fabó Beáta: Iskolaépítés a fővárosban. In: Tanulmányok Budapest Múltjából 27, Budapest, 1998. p. 75.

^[7] Danyi Pál: Magyar pénzértékindex – árak és devizák alapján 1754-től. Ártörténet.hu, 2023.01.22. [link]

^[8] Kiss József Imre (szerk.): Budapest Székesfővárosi X. kerület, Szent László-téri Községi Általános Faipari, Géplakatos, Kovács és Lakatos Szakirányú Iparostanonc Iskolájának Értesítője az 1937-38. iskolai évről az iskola fennállásának 52. évében. Budapest, 1938. p. 2.

^[9] Budapest főváros törvényhatósága 1887. évi január hó 26-án tartott rendes közgyűlésének jegyzőkönyve, 85. pont

^[10] Dausz Gyula: Ötven év (1875–1925): A X. ker. Szent László-téri elemi iskola története. Budapest, 1925. p. 9.

^[11] Budapest főváros törvényhatósága 1891. évi április hó 30-án folytatva tartott rendes  közgyűlésének jegyzőkönyve. 464. pont

^[12] Budapest főváros törvényhatósága 1891. évi julius hó 9-én folytatva tartott rendes közgyűlésének jegyzőkönyve. 732. pont

^[13] Dausz Gyula: Ötven év (1875–1925) A X. ker. Szent László-téri elemi iskola története. Budapest, 1925. p. 10.

^[14] A Ligeti iskola 1891-1905 között. Forrás: Kőbányai helytörténeti Gyűjtemény

^[15] Budapest Főváros Levéltára, Közületi tervtár (1873-1965) HU BFL XV. 17. d. 328 Ligeti elemi iskola

^[16] Ráday Mihály (szerk.): Budapesti utcanevek A-Z., Corvina, 2013. p. 550.

^[17] Dausz Gyula: Ötven év (1875–1925) A X. ker. Szent László-téri elemi iskola története. Budapest, 1925. p. 12.

^[18] A Budapesti X. kerületi Ligeti utcai Polgári Fiúiskola Értesítője az 1927–28.-i tanévről, 1928, p. 7.

^[19] Budapest Székesfőváros X. kerületi Liget-utcai Községi Polgári Fiúiskolájának Évkönyve az 1940–41. Iskolai évről, 1941. p. 4.

^[20] Szendy Károly: Adalékok a tanoncoktatás fejlődéséhez a székesfővárosban 2. rész. In: Statisztikai Közlemények. 75/3. Budapest, 1934. pp. 86–87.

^[21] Munkabeosztás elkészítése, iskolák összevonása, vezetése és körzet-módosítások. Fővárosi Közlöny – Melléklet, 59/29, 1948. p. 2.

^[22] Ötvenéves iskolai jubileum. Szózat, 1925. június 13. p. 9.

^[23] Taba István: A közoktatás újjászervezése Budapest X. kerületében 1945 elején. Magyar Pedagógia, 1973. 1-2. sz. p. 163.

^[24] Taba István: A közoktatás újjászervezése Budapest X. kerületében 1945 elején. Magyar Pedagógia, 1973. 1-2. sz. p. 164.

^[25] Szalai György: Kőbánya története. Budapest Főváros X. kerületi Tanács, Budapest, 1970. p. 338.

^[26] Taba István: A közoktatás újjászervezése Budapest X. kerületében 1945 elején. Magyar Pedagógia, 1973. 1-2. sz. p. 165.

^[27] Taba István: A közoktatás újjászervezése Budapest X. kerületében 1945 elején. Magyar Pedagógia, 1973. 1-2. sz. p. 166.

^[28] Beijkó Attila: Százéves kőbányai iskola. Pedagógusok Lapja, 1975. 31. évf. 8. sz. p. 2.

^[29] Budapest Kőbányai Önkormányzat 12/2003. (I. 23.) és 918/2003. (V. 15.) számú önkormányzati határozatai

^[30] Forrás: Máthé Mihály. Szeretlek Kőbánya Facebook-csoport, 2022. 04. 04.