A 17. századi ház építtetője Hans Hueber kádármester volt. Ékessége a homlokzatát díszítő barokk falfestmény és a kapualjban látható, Olaszországból származó, bibliai témájú kő dombormű. A ház épségben vészelte át az 1723-as budai tűzvészt, később számos alkalommal átépítették (a melléképület Hauszmann Alajos munkája), boltíves pincéje összekapcsolódik a Vár alatti alagútrendszerrel.

Iparosok utcája
A Táncsics Mihály utca legkorábbi ismert neve Zsidó utca vagy németül Juden Gasse volt, az itt lakó zsidók után kapta a nevét. Sokáig fennmaradt az utcában a zsidó fürdő: 1734-ben még megvolt, valószínűleg a mai 23-25-ös szám alatt. Az 1730-as évektől a József utca nevet viselte. A 17-18. században az utcát főleg iparosok lakták.[1]

Hosszú ideig itt volt tehát a budai zsidónegyed, 1364-től kezdve – mikor a Nagy Lajos által elűzött zsidók visszaköltözhettek Magyarországra – kisebb megszakítással a török kor végéig, 1686-ig. A 26-os szám alatt ma is megtalálható az 1964-ben feltárt, késő középkori zsidó imaház.[2]

Kép forrása: Kibic Magazin

A 19. században az utcát a bécsi kapuról Wienerthor Gasse-nak nevezték, 1847-től Verbőczy (máshol: Werbőczy) utca a neve. 1948-ban nyerte csak el mai nevét,[3] amit azért kapott, mert ebben az utcában tartották bebörtönözve Táncsics Mihályt (a 9-es számban), és innen szabadították ki 1848. március 15-én a márciusi ifjak.

Az utcát – számos nevezetessége, például a Hatvany-palota, a Zichy-palota és a Táncsics börtönéül szolgáló épület miatt – ma is sokan látogatják.

Kádármesterek háza
A Táncsics Mihály utca 16. egyemeletes, 1697 körül épült ház, amely mai külsejét a XVIII. század közepén nyerte el. Félköríves kapuja a bal oldalon található, a földszinten a kapu mellett három ablak nyílik, az emeleten négy. Az emeleten kissé jobbra tolódva, a második és harmadik ablak között barokk falfestmény látható stukkókeretben, amely Krisztust és Szűz Máriát ábrázolja szentek társaságában. A földszinti ablakok szalagkeretesek, díszes neobarokk rácsokkal. Az emeleti ablakokat volutás (csigavonalas díszítésű) kőkeret veszi körbe.[4] A kapun barokk vasalások és veretek vannak, csakúgy, mint a kapualjban nyíló belső ajtókon. A ház boltíves pincéje össze van kötve a várbeli alagútrendszerrel: a pincéből lépcső vezet lefelé, bár az alagútba nyíló kapu jelenleg zárva van. A folyosó falán elhelyezett, Olaszországból származó kődombormű eredetileg az Országház utca 2.-ben volt,[5] egyik részlete valószínűleg azt ábrázolja, ahogy az állatok beszállnak Noé bárkájába. A dombormű pontos eredete nem ismert, a házban úgy tudják, egy bizonyos „velencei gróf” hozatta ide, és ennek a grófnak a címere található belül a kapu fölött. A címeren „nyitott leveles koronán álló, jobbfelé fordult oroszlán látható, jobb első mancsában hegyével lefelé kereszt markolatú tőrt tart.” A dombormű valószínűleg 1929 körül került ide, és az akkori tulajdonos címere lehetett.[6] 1958-ban – más műemlék épületekkel együtt – ezt a házat is restaurálták, ekkor a megrongálódott, elpiszkolódott barokk falfestmény helyreállítását Boromisza Zsoltné festőművész végezte el.[7]

A ház első ismert, újkori tulajdonosa Hans Hueber kádármester volt 1697-től. Az ő tulajdonában volt a szomszédos, 18-as számú ház is. Halála után felesége, Anna Maria hozzáment Johann Multzer kádármesterhez, így 1703-ban mind a két ház a Multzer-házaspár tulajdonába került. Később a 16-os számú ház Johann Adam Pigini tulajdona lett.[8]

Táncsics Mihály (Verbőczy) utca 16. (1941-1942)
Kép forrása: FSZEK - Budapest Gyűjtemény [HUNGARICANA] [leltári szám: bibFSZ01487486]

Táncsics Mihály utca 16. (1960)
Kép forrása: FORTEPAN [HUNGARICANA] [képszám: 21795; adományozó: Kotnyek Antal]

1723. március 23-án, húsvét vasárnap tűz ütött ki Budán. A tűz után, az év áprilisában a város felmérte a károkat és a házak állapotát. A feljegyzések szerint ekkor a 16-os és 18-as számú ház is Johann Adler adószedőé volt, a tűz után mindkettő épen maradt.[9]

1869 májusában Hauszmanné Mária kapott átalakítási engedélyt a házra.[10] Hauszmann Alajos feleségéről, született Marietta Seniorról van szó. Az engedély egy toldaléképületre vonatkozott, melyet Hauszmann Alajos (1847-1926) tervezett. Hauszmann életének főműve a Budavári Palota bővítése és átépítése volt. Az építkezések 1890-ben kezdődtek Ybl Miklós vezetésével, majd Ybl 1891-es halálát követően Hauszmann kapta meg a megbízást. A munkálatok 1904-re fejeződtek be, és a palotán kívül magukba foglalták a kerteket és a kiszolgáló épületeket (pl. a Lovardát) is.[11]

A Táncsics Mihály utcai ház melléképületének kialakítása családi célokat szolgált, a későbbi években is laktak ebben a házban családtagok. 1916-ban itt élt Hauszmann Hermina (ugyanebben az évben a Hauszmann házaspár lakcíme a Döbrentei utca 10.);[12] 1925-ben pedig Hauszmann Béla erdőmérnök.[13] Előbbi a sógornője, utóbbi az unokaöccse volt Hauszmann Alajosnak. A ház hátsó szárnyában jelenleg két lakás van, egy a földszinten és egy az emeleten. Az utcai épületrészhez csatlakozik egy függőfolyosó a lépcsőházból, innen lehet a hátsó épülethez jutni. A házban lakók beszámolója szerint az épületben eredetileg istálló volt, és 1953 körül alakítottak ki itt lakásokat.

Hauszman Alajos és felesége, Marietta Senior
Kép forrása: Nemzeti Hauszmann Program [FACEBOOK]

1933-ban átépítették a házat, a tulajdonos ekkor Bolgár Ferenc, később Horváth Ferencné Cseh Katalin volt, a tervező Szentgyörgyi Károly.[14] Az építészt A Magyar Feltámadás Lexikona így méltatja: „Komoly erkölcsi sikereket ért el régi budai házak korszerű restaurálásával. Archeológiái tudással s művészi készséggel sok eltemetett s elfeledett műemléket mentett meg a múltból a mai nemzedék számára.”[15] Ugyanitt említik, hogy a Táncsics (akkor: Verbőczy) utca 16-on felül például a Logodi utca 62. és a Lovas út 6/b restaurálása is az ő nevéhez fűződik.

1957 októberében jóváhagyták a Várnegyed háború utáni rendezési tervét. A Táncsics Mihály utca 16. a restaurálásra váró házak listáján szerepelt, vagyis nem volt szükség teljes újjáépítésre, mint más házak esetében.[16] A Táncsics Mihály utca 16. restaurálása már 1957 novemberében folyt.[17] Az átépítés terveit Dragonits Tamás építész készítette, akinek jelentős része volt a Várnegyed rehabilitációjában. Később az ország más részein is foglalkozott műemlékvédelemmel, ő készítette például a debreceni Református Kollégium korszerűsítésének terveit, illetve megtervezte Veszprém belvárosának rehabilitációját.[18] 1970 körül a házban két tetőtéri lakást alakítottak ki, egyet az első, egyet a hátsó épületben. A homlokzatot utoljára 2015-ben újították fel.

A házban ma három lakásban laknak állandóan: a két tetőtéri lakásban és a földszinten. A legrégebbi lakók Herke Csaba és felesége, Éva. Herke Csabának már a nagyszülei is itt éltek. Éva borásznő volt, és a tokaji aszú amerikai exportőreként dolgozott.