Vörösmarty utca 9. lakóház

Historizáló stílusú bérház, építtetője Dr. Layer János ügyvéd, vagyonos ingatlantulajdonos volt. A 20. század elejétől itt működött a munkásgyűléseknek, politikai akcióknak otthont adó Vörösmarty Kávéház.

Az épület

A zártsorú beépítésben álló, kétemeletes sarokház Vörösmarty utcai homlokzata tizenegy-, Dob utcai oldala hattengelyes, előbbi részen két oldalrizalittal tagolt. A földszinten a körülbelül derékmagasságig érő lábazaton rusztikázott, nagyméretű kváderek sorakoznak, a falfelület kváderezett, az emeleteken pedig simára vakolt. A nyílások a földszinten és a másodikon ívesek, az első emeleten egyenes záródásúak. A középtengelyben található kaput, valamint az arímrozott szélű rizalitokon lévő nyílásokat gazdagon díszített architektonikus keret veszi körül: a rovátkolt fejezetű pilasztereken belül a lábazati párkány fölött tükrös mezők vannak, a félköríves, profilozott keret ezek fölött párkányon nyugszik. Az ívmezőkben babérkoszorús-szalagos motívum helyezkedik el, az ívet középen akantusztleveles konzol zárja. E fölött pálcákkal keretezett sáv fut végig, a rizalitokon négy-négy, a kapunál két, hengeres konzollal, majd egy erősebben kiugró osztópárkánnyal. A nyílások közül az első emeleten ugyanígy a rizalitokon lévők és a középső kaptak kiemelt hangsúlyt, itt a timpanonos lezárást kannelúrázott korinthoszi féloszlopok tartják, míg a többi esetben csak profilozott keretük van konzolokkal. Az ablakkötényekben baluszterek sorakoznak, az ablak párkánymagasságáig nyúló szögletes talapzatokon a rizalitok esetében urnák, a középtengelyben pedig akrotérionok állnak. Végül a másodikon a rizalit nyílásait a félköríves felső mezejükkel egyvonalban kezdődő növényi motívumos mezők keretezik. Az ablakok között pilaszterek sorakoznak. A homlokzatot konzolsoros párkány zárja az enyhén kiugró magastető alatt.

Az épület Vörösmarty utcai oldalát épületszobrok díszítették, melyek jelentős része azonban ma már nem a homlokzaton, hanem a társasház őrzésében található meg. A ház külső jegyeit tekintve kevesebb, belső elrendezését nézve számos átalakítás történt az elmúlt másfél évszázadban, de eredeti, öntöttvas korláttal ellátott csigalépcsője máig ámulatba ejti a belépőket. Schmidt Ferenc építészeti tervei^[1] mellett Klösz György korabeli fényképén is látszik, hogy az épület kapuja eredetileg a Dob utcára nyílt, így elsődleges címe kezdetben Külső Dob utca 49. volt, ami később Dob utca 91.-re változott.^[2] Ennek emlékét a Dob utcai homlokzaton a mai napig őrzi egy régi házszámtábla („Dob-utcza 91.”) az egykor bejáratként szolgált nyílás mellett. A házat a 19. század végén, 20. század elején elsősorban a kereskedők és kézművesek, valamint az értelmiség tagjai lakták.

Az építtető: Dr. Layer János

Dr. Layer János a 19. század második felének neves ügyvédje, vagyonos ember volt, jellemét tekintve majdhogynem kifogástalan: a korabeli hírek alapján korrekt, jótékonykodó embernek tartották. A sajtó rendszeresen számolt be peres ügyeiről, amelyekben mint ügyvéd vett részt. Elsősorban gazdasági ügyekkel foglalkozott, neve gyakran szerepel az újságokban vagyonelkobzásokkal, házfelszámolásokkal, jelzáloggal, csődeljárással kapcsolatban, valamint árverési hirdetmények szövegében.^[3] Ügyvédként 1864-ben olvashatunk róla először.^[4] Többször került jogvitába a Fővárosi Közmunkák Tanácsával, 1871-ben például a Sugárút (ma Andrássy út) kiépítése által érintett 43 tulajdonos jogait védte egy kisajátítási perben.^[5] Számos fontos kapcsolatot épített ki pályafutása során, az említett Sugárút telkeinek felosztásakor például Arányi Lajos orvossal közösen szerepelt a neve a lapokban,^[6] aki leginkább azzal szerzett hírnevet magának, hogy diftériában elhunyt ötéves gyermekének holttestét mumifikálta, és íróasztala mellett őrizte.^[7]

Dr. Layer János 1873-ban, a főváros egyesítésének évében jelentette be eljegyzését Rapp Irma kisasszonnyal.^[8] Ugyanebben az évben — a telekkönyvi adatok alapján — már tulajdonát képezte egy Két Szív utcai telek is (telekkönyvi száma 724/24).^[9] 1879-ben kérvénnyel folyamodott a fővároshoz, hogy háromemeletes bérházat építhessen a Nagy Korona (ma Hercegprímás) utca^[10] 126/7. számú telkére. Az Építési Ipar közléseiben építőként először Jahn József neve szerepelt^[11], az ugyanazon év júniusában engedélyezett módosított tervek esetében azonban már Paulheim Józsefről tesz említést^[12]. Ez az ekkorra felépült V. kerületi ház (Nagykorona utca 8.) Layer és családja otthona is lett hosszú időre.^[13]

1881-ben engedélyt kapott, hogy a Svábhegyen nyaralót építsen,^[14] ahol hamar a terület közösségének szerves része lett. 1884 júliusában a svábhegyi fogaskerekű vasút jubileumát ünnepelték, amelyen Layer János és Klösz György fotográfus is részt vett,^[15] aki az egyetlen fennmaradt korabeli fényképet készítette a Vörösmarty utca 9. szám alatti házról. 1884-ben egyébként Layer már a svábhegyi iskola karácsonyi jótékonysági ünnepélyén is adakozók között szerepelt.^[16]

1882-ben és 1883-84-ben a Budapesti Cím- és Lakjegyzék a Nagykorona utca 8. szám  alatti ingatlana mellett már az Alkotás utca 21. (hrsz. 836, 837) szám is az ő nevén szerepel.

Nevelt fia, József virtuóz hegedűművész volt, nemzetközi fellépésekre járt, amelyekről többször a sajtó is beszámolt.^{[17] [18]} Layer 1885-ben már a legtöbb adót fizetők névjegyzékében is benne volt.^[19] 1887-ben Klösz Györgyöt védte egy perben, akit lopás miatt jelentettek fel.^[20] 1888-ban az alakuló Budapesti Hegyvidéki Turista Egylet ügyészeként is dolgozott.^[21] 1890-ben a Süddeutsche Donau-Dampfschiffahrts-Gesellschaft magyarországi képviselőjeként bukkant fel a neve.^[22]

1891-92-ben már a Költő utca 3. és a Mátyás király út 5. szám alatti ingatlanok is az ő tulajdonát képezik Krisztinavárosban. Az Alkotás utcai ingatlant 1893-ban Bittner Alajosnak és nejének adta el 12.000 forintért.^[23]

1896-ban halt meg akkor 24 éves fia, Rezső. Mi sem mutatja jobban apja helyzetét, mint az, hogy fiát díszkísérettel vitték utolsó útjára a Nagykorona utca 8. számú lakásukról. A sajtóban ekkor csak úgy hivatkoznak Layerre, mint „fővárosi háztulajdonosra”,^[24] amely jól reprezentálja ingatlanpiaci jelenlétét is.

1899-ben meghalt segédje, Kohn Mihály, akivel 26 évig dolgozott együtt.^[25] Layer János 1900-ban hunyt el, gyászjelentése bejárta a sajtót.^[26] 63 évesen érte a halál, a Kerepesi temetőben található családi sírboltba temették el. A szertartáson mindenki ott volt, aki csak számított az akkori fővárosi életben, sokan mondtak búcsúztatót is emlékére.^[27]

Fia, Layer Károly ügyvéd próbálta meg kibogozni félbemaradt ügyeit, köztük egy állítólagosan ki nem fizetett adósság problémáját, amely apja után maradt. A korabeli beszámolók alapján azonban csak egy félreértés került bele a lapokba, és Layer János ügyvéd neve életében és halála után is makulátlan maradt.^[28]

A tervező: Schmidt Ferenc

A ház tervezője Schmidt Ferenc (1827–1901) építész volt, aki építészeti munkássága mellett leginkább arról volt híres, hogy Bolyai-kutatóként is működött.^[29] Bécsben és Münchenben tanult a műegyetemen,^[30] Temesváron, majd Pesten dolgozott mérnökként.

Schmidt Ferenc apja, Schmidt Antal személyesen ismerte Bolyai Jánost, és sokat mesélt róla fiának.^[31] Valószínűleg ezeknek a történeteknek köszönhető, hogy Schmidt építész munkássága mellett a Bolyai-örökség gondozásának fontos szereplője lett. Sokat dolgozott azért, hogy a két Bolyai fiút, Farkast és Jánost elismerjék.^[32] Tagja volt az 1870-es években alakult Bolyai Bizottságnak, amelynek fő feladata a Bolyai-hagyaték feldolgozása volt. Neki köszönhető, hogy a Matematikai és Fizikai Társaság sírkővel jelölte meg Bolyai János marosvásárhelyi, elfeledett sírját.^[33] Több kiadványt is jelentetett meg a témában. Építészeti munkássága mellett a Bolyai-család örökségéért végzett tevékenysége is kiemelkedő.

Az építészek: Hikisch Lajos És Schubert Ármin

Hikisch Lajos és Schubert Ármin német születésű magyar építészek voltak, akik rengeteg épület megalkotásában vettek részt Budapesten. Tervezői munkáik is ismeretesek, de leginkább kivitelezésben tettek szert hírnévre, azaz a műépítészek által tervezett épületek létrejöttét segítették elő.

Mindketten Szkalnitzky és Koch jeles építészeknél kezdték meg működésüket, a Hungária Szálloda és a Thonet-udvar építésénél már művezetőként találkozhatunk a nevükkel. 1871-től már önálló tevékenységet folytattak. Kivitelezési munkákban vettek részt a kelenföldi összekötő vasút építkezéseinél, fontos szerepet vállaltak az Andrássy út palotáinak létrehozásánál is. Számtalan pesti nagypolgár, politikus házának felépülése kötődik hozzájuk, saját bérházaikat a Teréz körút 14., valamint a Szerecsen utca 14., 16. és 18. szám alatt alkották meg. A Ferenciek terén található Ullmann-féle ház, valamint az akkori Váci körút és Klotild utca sarkán^[34] a Magyar Általános Hitelbank megbízásából a bank dolgozói és hivatalnokai számára építtetett nyugdíjintézeti bérház (ma Nyugati tér 9.)^[35] is kiemelkedő munkáik közé tartoznak. Egyéb középületeik: angyalföldi lovassági laktanya, magyar államvasutak nyugdíj épületei és gépgyára, valamint a fegyvergyár.^[36]

A lakók

A budapesti cím- és lakónyilvántartások arról tanúskodnak, hogy a ház lakói nagyrészt a kézművesipar és a kereskedelem alsóbb rétegeiből kerültek ki, de nem egy értelmiségi is otthonra talált falai között. Az építtető, Layer János is biztosan itt lakott 1886-ig. Az 1880-as évek elején itt élt Kászonyi László szobrász, aki épületszobraival vonult be a hazai művészettörténetbe. Nevéhez fűződik számos, elsősorban eklektikus stílusú bérház szobordíszeinek, tagozatainak elkészítése. A Mátyásföldi Templom és a Honvédelmi Minisztérium Főparancsnokságának épületén is dolgozott, egyebek mellett olyan nagy mesterek társaságában tevékenykedett, mint Jungfer Gyula, Hauszmann Sándor és Thék Endre.^{[37] [38]} Ebben az időszakban a ház lakója volt Pivány Ignác mérnök, akinek A mozdony-léghajózásról című műve meghatározó jelentőséggel bírt a repüléstechnika területén.^[39] Fia, Jenő az Amerikai Egyesült Államok neves mérnöke lett.

A szatócsok, magánzók, hivatalnokok, órások, cukrászok által lakott ház lakónévsoraiban feltűnik egy-egy orvos és miniszteri számtiszt is, valamint Franzeann Katalin szülésznő is itt élt a 19. század végén, aki – Malát Róza varróleánnyal együtt – hosszú ideig az egyetlen nőként bejegyzett lakója a háznak. Évtizedekig kiemelkedő az itt élő vasúti dolgozók száma, postatisztek és kereskedők is szép számmal leltek otthonra az épület lakásaiban. Érdekesség, hogy 1896-1897-ben itt élt Spárdy Zsigmond, a Vígszínház titkára is.

A ma már megmosolyogtató foglalkozásokat űzők, mint a papírzacskó-készítők, a bútorügynökök, az ószeresek és szappanügynökök, csak még tovább színesítették a Vörösmarty utca 9. elmúlt évtizedeinek lakónévsorát, és tanúbizonyságot tesznek arról, milyen színes és mozgalmas élete volt a háznak a 19. század végén, a 20. század első felében.

A Vörösmarty kávéház és egyéb üzletek

Az 1880-as évek első felében itt működött Bauer Antal függönytisztítója, amely szolgáltatás hamar fehérnemű- és függönytisztító üzemmé bővült.^[40]

Az épület legnevesebb vendéglátóipari egysége az 1903-tól^[41] a Dob utcai oldalon eleinte Freud Sámuel,^[42] később Klopfer Mór^[43] által működtetett Vörösmarty kávéház volt, amely gyakran munkásgyűlések és politikai akciók helyszíne volt. 1912. március 15-én, azaz nem sokkal a történelemkönyvekbe vérvörös csütörtök néven bekerült májusi események előtt például a szociáldemokraták szerveztek ide választójogi tüntetést, amelyen Buchinger Manó politikus szónokolt.^[44] Emellett a kávéház a korabeli sajtóban számos alkalommal jelent meg verekedések és öngyilkosságok miatt is.

A Vörösmarty Kávéház látványos újsághirdetései: https://adt.arcanum.com/hu/view/MagyarSzoBudapest_1903_11/?pg=374&layout=s

^[1] Budapest Főváros Levéltára, Építő Bizottmány (ÉB) (1861-1873)  HU BFL XV.17.b.312 – 1127/1872

^[2] Budapesti Czim- és Lakásjegyzék. Franklin-Társulat, Budapest, 1880-1928. [link]

^[3] Ügyeinek jegyzőkönyvei elérhetőek a Hungaricana oldalán is: [link]

^[4] Sürgöny, 1884. február 25. p. 2.

^[5] Budapesti Közlöny, 1871. június 1. p. 2859.

^[6] Pesti Napló, 1872. március 16. p. 1.

^[7]  Arányi Zoltán mumifikált teste ma az MNM Semmelweis Orvostörténeti Múzeum gyűjteményében található. [link]

^[8] Fővárosi Lapok, 1873. február 26. p. 203.

^[9] Budapesti Közlöny Melléklapja, 1873. 7. évf. 14-15. sz. p. 11.

^[10] Hercegprímás utca névváltozásai: Drei Kronen Gasse 1804-től, Nagy Korona utca 1874-től, Wekerle Sándor utca 1925-től, Alpári Gyula utca 1952-től, Nagykorona utca 1991-től, majd Hercegprímás utca 1992-től.

^[11] Az Épitési Ipar, 1879. 3. évf. 21. (125.) sz.p. 146. és p. 179.

^[12] A Hon, 1879. június 14. p. 2.

^[13] Concha Károly (szerk.): Az Athenaeum nagy képes naptára 1881, Budapest, 1881. p. 188.

^[14] Ellenőr, 1881. szeptember 27. p. 6.

^[15] Nemzet, 1884. július 6. p. 2.

^[16]  Nemzet, 1884. december 28. p. 5.

^[17]  Bővebben lásd: Fővárosi Lapok, 1883. január 25. p. 138. és Budapesti Hírlap, 1883. január 26. p. 3.

^[18]  Budapesti Hírlap, 1883.január 26. p. 3.

^[19]  Nemzet, 1885. február 3. p. 3.

^[20] Bővebben lásd: Nemzet, 1887. október 27. p. 5.

^[21]  Nemzet, 1888. augusztus 6. p. 2.

^[22]  Magyarország tiszti cím- és névtára, 1890. Országos Magyar Kir. Statisztikai Hivatal, Budapest, 1890. p. 277.

^[23]  Pesti Hírlap, 1893. november 19. p. 19.

^[24]  Budapesti Hírlap, 1896. április 21. p. 7.

^[25]  Ügyvédek lapja, 1899. 16. évf. 45. sz. p. 8.

^[26]  Lásd például Budapesti Hírlap, 1900. július 5. p. 10.

^[27]  Pesti Hírlap, 1900. július 26. p. 7.

^[28]  Magyar Nemzet, 1905. december 23. p. 9.

^[29]  Toró Tibor: A temesvári és a nemzetközi Bolyai-kultusz genezistörténetéből. Korunk, 2002. 3. f. 13. évf. 11. sz. pp. 18–27.

^[30]  Kenyeres Ágnes (főszerk.): Magyar Életrajzi Lexikon L–Z. Akadémiai Kiadó Kiadó, Budapest, 1982. pp. 591-592.

^[31] Toró Tibor: A temesvári és a nemzetközi Bolyai-kultusz genezistörténetéből. Korunk, 2002. 3. f. 13. évf. 11. sz. pp. 18–27.

^[32] Borovszky Samu (szerk.): Temesvár. Magyarország vármegyéi és városai. Magyarország monográfiája, Budapest, 1914. p. 231.

^[33] Dr. Oláh-Gál Róbert: A Magyar Tudomány Napjára: A Bolyai testvérek. Népújság, 2001. 53. évf. 256. sz. p. 5.

^[34] Magyar Szalon, 6. évf. 1888-1889/2. pp. 197–198.

^[35] Kún Emese kutatása a Nyugati tér 9. számú ház történetéről, Budapest100. [link]

^[36] Magyar Szalon, 6. évf. 1888-1889/2. pp. 197–198.

^[37] Későbbi lakóhelyei a kerületben: Rottenbiller utca 10., Nefelejcs utca 12.

^[38] Déry Attila: Budapest eklektikus épületszobrászata. Művészettörténet – műemlékvédelem 1. Országos Műemléki Felügyelőség, Budapest, 1991. pp. 67–69.

^[39] Pivány Ignácz: A mozdony-léghajózásról. A Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közlönye, 1874. 8. évf. 2. f. pp. 103–114.

^[40] A Budapesti Czim- és Lakjegyzék első évfolyamai alapján, 1880-1881-től 1885-1886-ig.

^[41] Magyar Szó, 1903. november 6. p. 14.

^[42] Budapesti Czim- és Lakásjegyzék, 1904-1905 (16. évfolyam). Franklin-Társulat, Budapest, 1904. p. 726.

^[43] A Budapesti Czim- és Lakásjegyzék különböző évfolyamai alapján, 1909-től 1916-ig.

^[44] Népszava, 1912. március 15. p. 1.