Piarista utca 1. középület

A Piarista Rend 1717-ben telepedett meg Pesten, miután a város behívta őket azzal a céllal, hogy – tanítórend lévén – gimnáziumot alapítsanak itt. A Rend és iskolájuk eleinte a Városház téren, a városháza épületében kapott helyet, amely akkor a mai gimnázium helyén állt, ám rövidesen a Galamb utcában, az ún. jezsuita „Görög-udvar” megvásárlásával új helyre költöztek. Ez a mai épület közvetlen szomszédságában található. Otthonuk azonban csupán néhány évtizedig maradt ez az építmény, hamarosan az ún. „Glöckelsberg-palotába” vándoroltak. Ez a rokokó palota is az egykori Városház téren állt. A rend a földszintet már akkor is kereskedőknek, boltosoknak adta ki, és felettük üzemeltette az iskolát és a kápolnát.

A Piarista Rend régi épületeit a századfordulós városrendezés idején bontották le. A rendezés célja az volt, hogy egy modern nagyvárosi funkcióknak megfelelő belvárost hozzanak létre, hiszen a régi, középkori eredetű, szűk utcák korszerű közlekedésre alkalmatlanok voltak. A város ekkor már igényelte a helyet nagy vásárok megtartására, és a barokk, majd klasszicista épületek tömör egymás mellé épülése zsúfolttá, használhatatlanná tette ezt a központi területet.

A ma piarista tömb néven is ismert épületet 1914-ben kezdték el építeni az akkori Kötő utca (1932-től Piarista utca, 1953-tól Pesti Barnabás utca, 2011 decemberétől újra Piarista utca), a Galamb utca meghosszabbított vonalai, a Váci utca és az Eskü út (1898-tól Eskü út, 1948-tól Szabad sajtó út) által határolt területen. A főváros törvényhatósága által 1911-ben alkotott szabályozás alapján egy új, 1485 négyszögöles területen kezdődhetett meg az építkezés. Az épület megtervezésére pályázatot írtak ki, amelyre több építész – pl. Ybl Lajos, Kotál Henrik, Steinhardt Antal – is jelentkezett, ám az első díjat Hültl Dezsőnek ítélték.

Hültl Dezső korának keresett építésze volt, nevéhez olyan alkotások fűződnek, mint a Magyar Tudományos Akadémia bérpalotája (épült: 1939, mai címe: VII. kerület, Károly körút 1.) vagy a komáromi Kultúrpalota (épült: 1913, ma Duna Menti Múzeum), de ő irányította a Piarista Rend majd’ minden magyarországi építkezését is, három évtizeden át haláláig (1946-ig). Így az ő tervei alapján épült fel a budapesti gimnázium és rendház mellett a váci, a kecskeméti gimnázium, a nagykanizsai rendház és gimnázium is.

A főváros elvárásai között szerepelt egy nagy, reprezentatív palota építése a Duna partján, így Hültlnek ezt is számításba kellett vennie a tervezés során. Az utóbb „Piarista Palotaként” is ismert L alakú épület hídfeljáró felőli része lett a rendház és a tartományfőnökség irodáinak helye (ma Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola is), az épület nagyobbik részében pedig a gimnázium helyezkedett el, ahogy ma is. Az épület első két szintjét a Rend ekkor is kereskedelmi célra bérbe adta. A tanítás azonban csupán néhány évtizedig folyhatott nyugalomban, ugyanis az második világháború pusztításai nem kímélték. A világégés éveiben az épület több belövést, bombatalálatot is kapott, így a háború végére sürgősen felújítandó állapotba került.
A világháború után még a Piarista Rend állította helyre az épület tetején álló tornyot, illetve kezdett neki a felújításnak, ám 1953-ban az időközben bekövetkezett kommunista hatalomátvétel nyomán létrejött új kormány elvette a rendtől az épületet. Annak ellenére, hogy a pesti Piarista Gimnázium a nyolc engedélyezett egyházi gimnázium között volt, költöznie kellett. Míg a Gimnázium a Mikszáth téren működött tovább az egykori Sacre Coeur nővérek iskolájában (ma Pázmány Péter Katolikus Egyetem épülete, címe: 1088 Budapest, Mikszáth Kálmán tér 1.), addigi épületét az ELTE Bölcsészettudományi Kara vette birtokba. Sokan még most is úgy emlékeznek erre az épületre, mint egyetem, hiszen egészen a rendszerváltásig az épület az ELTE BTK székhelye volt. A rendszerváltás után azonban hiába kapta vissza a Rend egykori otthonát, az egyetem lassú költözése és a felújítás szükségessége jó ideig a Mikszáth téren marasztalta a gimnáziumot. 2002-ben készült el a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola épületrésze, 2011-ben pedig megható ünnepség keretében a tanárok és diákok hivatalosan is elfoglalhatták helyüket a mai is látható épületben. A gimnáziumi rész felújításának fő tervezője Golda János építész, piarista öregdiák volt. Felújításában igyekezett az új, modern átalakításokat a régi építészeti elemekhez illeszteni.

Bővebben az épületről.