This content is not yet translated to English. Please let us know, if you can contribute to this website with translations, which we highly appreciate.

1/1
Content

    Data and description

    A Táncsics Mihály utca 26. eredetileg polgárháznak épült a 14. században, később többször átépítették. A 17. századi falképek alapján feltételezhető, hogy ebben az időben már több volt egyszerű lakóháznál: lehetett a rabbi háza vagy zsinagóga is. Az 1964-es helyreállítás után a középkori budai zsidóságot bemutató kiállítótérré alakították, 2018 óta pedig hétvégente zsinagógaként is működik.

    A Táncsics Mihály utca története
    A középkorban igen jelentős szereppel bíró Táncsics Mihály utca történetéről a következőket tudhatjuk meg Magyar Károly régész leírásából:

    „A város északkeleti részén tört vonalban húzódó utca a mai Bécsi kapu tér és a Hess András tér között. A középkorban hozzá tartozott még a mai Hess András tért alkotó rész is, egészen a Mátyás-templom […] vonaláig. A 13. századtól kezdve a keleti oldalon álló Szent Miklós domonkos kolostorról nevezték el. A délnyugati részét később Ötvös utcaként említik a források, míg némely észak felé eső ingatlant olykor a Szombathelyhez (a Szombat piachoz) sorolták.


    Táncsics Mihály utca a Várban (1940)
    Kép forrása: FSZEK – Budapest Gyűjtemény [HUNGARICANA] [leltári szám: bibFSZ01785293]

    A töréspont keleti oldalán (a mai 7. és 9-11. szám alatt) már valószínűleg az alapítást követő időszaktól valamilyen királyi tulajdonú épületegyüttes állt. A középkori források Kammerhofként vagy Magna Curia Regisként említik, amelyet végül 1382-ben Nagy Lajos király eladományozott a pálos szerzeteseknek. E helyen a 14. század közepétől többek között egy Szent Márton tiszteletére szentelt királyi, illetve királynői kápolna is állt, amely alapján a helyszín Szent Márton utca elnevezése is előfordul a forrásokban.

    A 14. század közepe táján a déli, korai zsidó negyedből, illetve Zsidó utcából (a mai Szent György utcából) kitelepített budai zsidók visszaköltözésük után – a század második felében – jórészt ennek az utcának az északi részében telepedtek le, és ez lett a későközépkori Zsidó utca, a platea Judeorum. Az utca nyugati oldalán, a mai Táncsics Mihály utca 26. szám alatti műemléki kutatások során pillérekkel osztott, 14-15. század fordulójára keltezhető terem bukkant elő, dongaboltozatán hódoltság kori héber feliratokkal és ábrázolásokkal. A fentiek alapján egyes kutatók hajlamosak feltételezni, hogy itt lehetett a későközépkori zsidó prefektúra székhelye, és hogy a terem közösségi célokat – pl. gyűlés, tanácskozás, ítélkezés – szolgált. Azt is valószínűsítik, hogy a korábbi zsinagóga helyett ez az épület szolgált imaházként. Az új, szerény méretű »imaház« mindenesetre egy egyszerű városi, polgári épület keretei között kapott helyet, s a 15. század második felére már szűkössé is vált. Ezzel magyarázzák, hogy helyette később jóval nagyobb épületet emeltek. (A 14. századra keltezett, imaházként azonosított épület azonban a továbbiakban is használatban volt.) Az új, késő gótikus zsinagóga immár önálló épületét egy, az utca túloldalán lévő telek (ma: Táncsics Mihály utca 23.) hátsó oldalán, a várfal mellett építették fel, s ez 1460 körül készült. Maradványainak egy részét az 1960-as évek ásatásai hozták napvilágra.

    1526-ban a Budát megszálló törökök távozásukkor a városban maradó zsidókat magukkal vitték, és az Oszmán Birodalom területén telepítették le őket. Az elhagyott zsidó ingatlanokat az 1526-1540/1541 közötti időszakban a Budát éppen uraló király saját támogatói között osztotta szét. A török hódoltság kezdete (1541) után az utcát ismét zsidók lakták, s közöttük lehettek visszatelepülők is. A két korábbi zsinagóga ekkor újra használatba került. (A váron kívül egyébként volt egy zsidónegyed még a mai Víziváros területén is.) A zsidó lakosság száma az idők során meglehetősen ingadozott: a 16-17. század fordulóján, a tizenötéves háború idején volt a mélyponton, de a török kor végére ismét viszonylag népes kolónia lakta Budát. Mivel a budai zsidóság az 1686-os ostrom idején végsőkig kitartott a törökök mellett, a diadalittas ostromlók megtorlásként nagy részüket a törökökkel együtt lemészárolták vagy fogságba vetették. Ennek ellenére az emlékük egy ideig még fennmaradt, és az utca még az 1696-os Zaigerben (házösszeírás) is úgy szerepel, mint »Juden Gasse« – Zsidó utca.


    Táncsics Mihály utca kilátással a Bécsi kapu térre (1930)
    Kép forrása: FSZEK – Budapest Gyűjtemény [HUNGARICANA] [leltári szám: bibFOT00002884]

    A 18. században a »Josephi Gasse« nevet viselte, melyet az itt, a mai 9-11. számú telek hátsó részében álló »St. Josephi Bastion«-ról (korábbi nevén Erdélyi bástya), illetve az ugyanitt kiépült hasonló nevű lőportárról kapott. A 19. század folyamán több elnevezése is volt (»Consilium-, Kammer-, Todten-, Wiener-, Wienerthor Gasse«). A 9-11. szám alatt álló lőportárat ebben a korszakban börtönként is használták, itt raboskodott egy ideig Kossuth Lajos és Táncsics Mihály is. 1848-ban ezért rövid ideig Kossuth Lajos utcának nevezték, de 1849 után ismét »Wienerthor Gasse«-ként szerepel 1874-ig. Ekkortól egészen 1948-ig Werbőczy utcának hívták, azóta Táncsics Mihály utca a neve.”[1]

    A Táncsics Mihály utca 26. rövid története az újkorban
    A Táncsics Mihály utca 26. épülete az 1686-os visszafoglaló ostrom utáni feljegyzések, telekjegyzékek szerint 1696-ban gazdátlan, korábbi tulajdonosai Kaspar Hueber kádármester és neje, Elisabetha voltak. Joannes Matthias Dolles bécsi szabó és neje, Veronica az előző tulajdonosok halála után kapták a Kamarai Adminisztráció 1698. szeptember 22-i határozata alapján 1300 forintért egy, a Székesfehérvári-hegyen található szőlővel együtt. (Az övék volt egyébként ekkoriban a mai Fortuna utca 25. felőli telekrész is, amelyen két középkori eredetű ház állhatott.)[2]


    Tulajdonosváltás öröklés útján (1896)
    Kép forrása: Fővárosi Lapok, 1896. 33. évf. 287. sz. p. 19.


    Táncsics Mihály (Verbőczy) utca 26. (1941-1942)
    Kép forrása: FSZEK – Budapest Gyűjtemény [HUNGARICANA] [leltári szám: bibFSZ01487495]

    Az 1723-as nagy budai tűzvészben a ház nem sérült, további tulajdonosairól, lakóiról legközelebb a 19. század közepéről vannak biztos adataink. 1845-től több mint másfél évtizeden át itt lakott Kiss Alexander orvos.[3] 1860-ban Groszholtz, szül. Stipan Anna volt a tulajdonos,[4] és itt lakott egy Mayer nevű kávés.[5] 1861-ben Patatsics (Patacsics, Patachich), szül. Czollner (Zöllner) Terézia birtokába került a ház,[6] és itt élt Franz Schmidl vendéglős.[7] Patatitsnétől az 1880-as évek elején három testvér, Kalkbrenner Rudolf, Axametti (Axaméthy, Axamethy) Teréz, szül. Kalkbrenner és Grund Jozefa, szül. Kalkbrenner vásárolta meg a házat, azonban hármuk közül csak a két asszony nevével találkozunk a későbbi tulajdonosok között.[8]

    A tulajdonosok általában nem laktak itt, hanem kiadták a házat. Az épületben ebben az időszakban 5-6 kisebb lakás lehetett, és valószínűleg eddigre már megvolt klasszicizáló külseje. Főként a Várban ekkoriban egyre inkább megsokasodó hivatalok munkatársai laktak itt, de találunk a bérlők között cipészt, mérnököt, orvost, magántanítónőt, műszerészt is, és rövid ideig itt lakott az 1870-es években a korszak jelentős művészettörténésze, Pasteiner Gyula is.[9]

    További tulajdonosok
    Axaméthy Józsefné Kalkbrenner Teréztől 1896-ban fia, Dr. Axaméthy (Axamethy) Lajos (1847–1922) örökölte meg az épületet, azonban ő sem itt lakott, hanem a közeli Csónak utcában.[10] Kultúrpolitikus volt, 1869-től szolgált a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban. Egyházpolitikai és népnevelési ügyekkel foglalkozott, fokozatosan lépdelt felfelé a hivatalnoki ranglétrán. A teljesség igénye nélkül: 1890. június 20-án osztálytanácsosi „címet és jelleget” kapott, 1892. június 28-án pedig kinevezték osztálytanácsossá, majd 1897-ben minisztertanácsossá, ami „a legmagasabb királyi kitüntetés” volt a korszakban ezen a területen.[11] Korabeli sajtóbeszámolók szerint rendszeresen részt vett célba lövő versenyeken is, ahol igen jól teljesített.

    1922-ben, Axamethy halála után[12] Dr. Pethő (Pető) Ernőné Szegedy Gina (Georgina) bárónő lett a ház tulajdonosa. Számos korabeli újságból értesülhetünk arról, hogy a család acsádi birtokán tenyésztett baromfikkal díjat nyert,[13] a badacsonyi gazdaságukból pedig kiemelkedő minőségű mezőgazdasági termények kerültek ki.[14] Emellett az asszony sokat jótékonykodott, művészeti mecénás, gyűjtő[15] is volt.


    Videó forrása: YOUTUBE [Reprezentatív arcképcsarnok beszélgetések]

    Tőle még ugyanebben az évben 700.000 koronáért vásárolta meg a házat Pethő Krisztina,[14] majd 1930-ban ő is túladott rajta, és 34.000 pengőért Erdélyi Ferenc vette meg,[17] aki áthelyeztette a ház bejáratát és új kaput csináltatott Rück Lajos építőmesterrel. Az épület külseje ekkor sem változott, megmaradt az egyszerű, klasszicista architektúra.[18] Ő maga egyébként szintén nem lakott itt, otthona az Úri utca 32.-ben volt.[19]

    Az udvaron ekkor egy lakatos- és gépműhely helyezkedett el, amelyet luxfer felülvilágítókkal láttak el. Az épületben 4 lakás volt, a földszinten volt a tulajdonos lakása, az emeleten pedig három bérlakás. Az 1-2 szobás lakások mindegyikéhez tartozott konyha, kamra és fürdőszoba.

    A II. világháború után
    A II. világháborúban a ház súlyosan megsérült, különösen felső emeletén jelentős helyreállításokra volt szükség. A lakásokat először a földszinten, majd az emeleten tették lakhatóvá az 1950-es évek folyamán – ezek terveit Tibold Jenő és Dubóczky Antal készítették.[20] A ház az 1960-as évek végén Turjányi Papp Melinda műemléki helyreállítási tervei alapján nyerte el mai képét.[21] Az ekkoriban felfedezett, a középkori zsidó közösséghez köthető török kori festések miatt az épület földszintjén megszüntették a lakásokat. Ez a rész 1967 óta a Budapesti Történeti Múzeum kiállítóhelyeként üzemel, 2018 óta pedig újra betölt szakrális funkciót is: az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség használja istentiszteletek, ünnepek alkalmával.

    Az igen különleges falfestésekről a következőket tudjuk meg a BTM Vármúzeum honlapjáról:

    | „A héber írásjeleken a 16-17. század török kézírásának hatása ismerhető fel. Az első kép a Dávid csillagot ábrázolja a közé írt papi áldás szövegével. A második képen egy felfelé irányzott íj látható, amelyben Hanna imájának egy versét jegyezték fel. Ez a felirat utal arra a reményre, hogy az ostromok során a törökök sikeresen megoltalmazzák a budai várat.”[22]


    Héber feliratok a Táncsics Mihály utca 26. földszintjén
    Kép forrása: BTM Vármúzeum weboldala

    A feliratok vallásos tartalma miatt egészen a közelmúltig tartotta magát az az elképzelés, hogy a mai Dísz tér közvetlen közelében feltárt Árpád-kori, valamint a Táncsics Mihály utca 21-23. udvarán szintén feltárt gótikus nagyzsinagóga mellett ez lehetett a budavári zsidó közösség harmadik imaháza, a legújabb kutatások alapján ezt nem lehet ennyire biztosan kijelenteni; előfordulhat, hogy inkább a rabbi háza volt az épület.[23]

    Do you know something about this house? Share with us at the budapest100@kek.org.hu email address!

    References

    1. Magyar Károly: Táncsics Mihály utca. A budai vár weboldal
    2. Simon Katalin: Az 1723-as budai tűzvész. In: Fons, 2011. 18. évf. 4. sz. p. 536.
    3. Pesther und Ofner Wegweiser. Gemeinnütziger Kalender für alle Stände Ungarns, zugleich Adressenbuch für die Freistädte Ofen und Pest auf das Gemeinjahr 1845. Buda, 1845. p. 118.
    4. Pester Lloyd-Kalender für das Schalt-Jahr 1860. Pester Lloyd-Gesellschaft, Pest, 1860. p. 59.
    5. Pester Lloyd-Kalender für das Schalt-Jahr 1860. Pester Lloyd-Gesellschaft, Pest, 1860. p. 180.
    6. Pester Lloyd-Kalender für das Jahr 1861. Pester Lloyd-Gesellschaft, Pest, 1861. p. 22.
    7. Pester Lloyd-Kalender für das Jahr 1861. Pester Lloyd-Gesellschaft, Pest, 1861. p. 28.
    8. Budapesti Czim- és Lakjegyzék, 1882. Franklin-Társulat, Budapest, 1882. p. 10.
    9. Adress-Kalender von Pest, Ofen und Alt-Ofen 1874. Gebrüder Légrády, Budapest, 1874. p. 417.
    10. Budapesti Czim- és Lakjegyzék, 1898. Franklin-Társulat, Budapest, 1898. p. 37.
    11. Chalupka Rezső: Axaméthy Lajos. Buda és vidéke, 1897. 6. évf. 15. sz. p. 3.
    12. Nemzeti Ujság, 1922. 4. évf. 155. sz. p. 8.
    13. Köztelek, 1939. 49. évf. 17. sz. p. 356.
    14. Nemzeti Ujság, 1928. 10. évf. 199. sz. p. 10.
    15. Magyar Hirlap, 1934. 44. évf. 192. sz. p. 8.
    16. Fővárosi Közlöny, 1922. 33. évf. 41. sz. p. 2194.
    17. Pesti Napló, 1930. 81. évf. 139. sz. p. 59.
    18. HU BFL XV.17.d.329 - 6568
    19. Budapesti ingatlanok címtára 1933. Solo Kereskedelmi Bank Rt., Budapest, 1934. p. 155.
    20. HU BFL XV.17.d.329 - 6568
    21. HU BFL XV.17.e.306a
    22. BTM Vármúzeum weboldala
    23. Szóbeli közlés - Takács Ágoston régész

    Happened earlier

      • 2023 March 5
        Sunday
         
      • 9:00
         
      • 11:00 - 11:45
         
        Előadás
        Takács Ágoston régész, muzeológus, a BTM Vármúzeum Középkori Kőtára gyűjteményvezetőjének előadása a zsinagóga és a középkori budai zsidóság történetéről
      • 2023 March 5
        Sunday
         
      • 14:00
         
      • 13:00 - 13:45
         
        Előadás
        Faith Asher rabbi (a Budavári Zsinagóga rabbija) előadása a zsidó misztikáról
      • 2023 March 5
        Sunday
         
      • 19:00
         
      • 14:00 - 15:00
         
        koncert
        Klezmer zene

        A zsinagóga férőhelye 30 fő, udvarán 50-en férnek el. A résztvevőket érkezési sorrendben fogadjuk.

    Houses nearby